A négy elem távozása.

-          Víz elem: könnyezés, vizelet,

-          Föld elem: salakanyagok, belső tisztulás (káromkodás stb..)

-          levegő elem: gázok, lélegzet lassulása, akadozása

-          tűz elem: lassú kihűlés, szem változása és végül a halál.

 

Utoljára a lélek hagyja el a testet elszakítva az ezüstszálat. Mérhető a lélek súlya! A haldokló egyszerre látja a két világot sokszor és tud kommunikálni mindkét világ felé.

Haldokló segítése, felvilágosítása. (Tibeti Halottaskönyv az életről és a halálról)

 

 

Isten keresése vagy tagadása!

 

 

Szellemi mozi, előző élet áttekintése: Segítők megjelenése, szellemi vezető, rokon, barát stb..

Áttekintjük és átéljük jó és rossz cselekedeteinket és meglátjuk a

(a szellemi szférában ezeket megbeszélik a szellemek)

 

 

A hirtelen halállal meghalt emberek sokszor nem is tudják felfogni, hogy mi történt velük.

Ezért is érdemes felkészülni már életünkben a halál utáni történésekre –szellemi életre -, hogy ne érjen váratlanul. Természetesen már a földi életünket érdemes úgy kialakítani, hogy megfeleljen szellemi életünk komoly támaszpillérének.

 

Köztes lét szellemei:

Sok ember, amikor meghal tudatlanságból, vagy valamilyen vágy, szenvedély miatt a köztes létben marad. (ezt nevezik szürke zónának is).

Ezek a szellemek nem vesznek tudomást a szellemvilágról és a fizikai világ szférájában maradnak. Főleg földi ember tudja elküldeni őket és felvilágosítani, sok múlik ilyenkor a munkánkon, hozzáállásunkon. Általában 42-47 nap, míg a halott szelleme itt tartózkodik és átmegy a szellemi szférába. Ez az idő nem tartozik a veszélyes időtartamok közé.

Ha utána érzékeljük, hogy itt maradt szeretettünk szelleme (vagy valaki másé), akkor kedves szóval, szeretettel, felvilágosítással el lehet (el kell) küldeni.

 

Sok ember azért születik le a földre, hogy az anyagi kötöttségektől megszabaduljon, és sokszor pont valamilyen szenvedélye tarja a köztes lét zónájában, és még esélyt sem ad magának, hogy feljusson az őt megillető szellemi szférába.

A köztes lét egy idő után pokol lesz a számunkra, és attól pokol, hogy nem vagyunk tudatosak abban a szférában (pl. köztes lét, megakadva valamelyik lépcsőnél – lásd. Hajótörött „1500 év” vagy öngyilkos lány esete „1910 év”), vagy attól, hogy olyan dimenzióba kerülünk, amit már nem érzünk teljesen magunkénak, de a rezgésünk szerint még oda tartozunk!

 

Túlvilági találkozások halálunk után: amikor a lélekcsoporttal találkozunk megtudhatjuk, hogy mikor kivel milyen kapcsolatban voltunk a földön. Érdekes lesz a számunkra, hogy melyik szellemi barátunk volt a férjünk – vagy férjeink – gyerekeink stb…

Más megvilágításba kerül sok minden, és új értelmezést kap.

 

Megszűnik a földi értelemben vett családi kötődés, más nézőpontból szemléljük a történéseket.(örök élet – a rokonok találkoznak a halál után, ezt már itt hamar megtapasztaljuk. Megszűnik pl. a szex érzése, mely a fizikai világ törvényszerű velejárója)

Teremtő képzelettel sok mindet létrehozhatunk és egy általunk elfogadott testben élünk az alsóbb dimenziókban.

Feljebb már energiaként létezünk később, gondolati úton beszélgetünk, az auránk vagy a szellemünk színe elárulja a gondolatainkat, érzelmeinket. Ezekben a szférákban már csak tiszta szellemek léteznek és fejlődnek tovább. Ezek közül születnek le nagy tanítók, szellemi vezetők.

Nagyon fontos, hogy amikor földi ember valamilyen úton eljut a túlvilági dimenzióba, ezekbe a szférákba már nincs bejárása, kivételt képez a tudatos elragadtatással felvitt földi ember, akinek ezt tanítás céljából megmutatták és azért, hogy ezeket elmondhassák a többi embernek. (Énok, Swedenborg, Hermész Triszmegisztosz, Domokos László)

Minden dimenziónak megvan a saját szerepe a lélek tanulása szempontjából, ahogyan fejlődünk úgy megyünk egyre feljebb és megyünk egyre szebb szférákba.

Például a Vénusz híres arról, hogy ott egyesülnek a duál – párok!

 

Minél magasabb szintekre jutunk el, annál messzebb kerülünk a fizikai világtól, és már nem kell többet visszaszületni.

Az alsó szinteken megtanuljuk a fizikai világ kötődéseit letenni, a bukásunkból kiemelkedni.

Feljebb már komoly feladatokat is elláthatunk, őrszellem vagy segítő szellemként, szellemi vezetőként. Nagyon fontos, hogy ezt a tisztséget olyan szellem töltheti be, aki maga is már legalább egyszer leszületett a földre, ellentétben az angyalokkal, akik tiszta szellemiséggel rendelkeznek.

Később tanácsok tagjai is lehetünk, teremthetünk, és követve a szinteket a végén eljutunk az Isteni egyesülésig. (pár milliárd év még)

 

Nagyon fontos, hogy idő csak a fizikai világ számára létezik, odaát állapot van!

 

Halálhoroszkóp elkészítése a szökési lehetőségekkel! (Ezek a lehetőségek általában rajtunk múlnak, éjszaka megbeszéljük a szellemi vezetőnkkel vagy a felettes Énünkkel, hogy mikor akarunk menni, de van, amikor a tudatunk annyira gyenge, hogy helyettünk döntenek.) Pl. 55 helyett 75 év módosítás, vagy fordítva. Ezért nincs alapja a halál időpontjának megjóslásának!

A földön jelenleg 6-6.5 milliárd ember él. A közös szellemcsoportban kb. 12-20 milliárd szellem összesen, sokan várnak leszületési lehetőségre, ezért is nagy kincs az emberi test és az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra!

 

 

„A szellemvilágban rendkívül nagy számban vannak, mert ez a testtől való elválása után mindenkinek az első gyülekezési helye, itt mindenkit megvizsgálnak és előkészítenek. Tartózkodásuk itteni idejének szigorúan meghatározott időtartama nincs. Az időtartam különbözősége a szerint van, hogy az ember belsője mennyire felel meg a külsőjének.

Az emberek, ahogy átjutnak a másik világba, az Úr által valóban elválasztatnak. A gonosz hajlamúak ahhoz a pokoli társasághoz kapcsolódnak, amelybe a bennük uralkodó szeretet fokozat szerint már e világban tartoztak, a jók pedig azonnal a mennyei társasághoz kapcsolódnak. Bár a szellemek elválasztattak is, azért ebben az első szakaszban mégis összejönnek, s ha akarják, beszélgethetnek azokkal, akikkel a testi életben barátok vagy ismerősök voltak. Láttam, amint egy apa hat fiával beszélt, és azt is, hogy mások rokonaikkal és barátaikkal beszéltek. De mivel a világi életükből kifolyólag különböző érzelműek voltak, egymástól egy rövid idő után elválasztatnak, egymást többé meg nem ismerik. Azért, mert akik a szellemvilágban vannak, hasonló állapotúak a testi állapotukhoz, míg akik tovább lépnek, azaz a mennybe vagy a pokolba kerülnek, azok felveszik „maradandó” állapotukat, amely „uralkodó helyzetük állapotával egyenlő” és amely állapotban egyik szellem a másikat csak a szeretet egyenlőségénél fogva ismeri. A hasonlóság összeköt, a különbözőség elválaszt.

A szellemvilág tehát nem a menny és nem is a pokol, hanem a kettő közötti középhely vagy középállapot.

Bármely mennyei társasághoz a belépés csak keskeny ösvényen át vezet, a „pokoli” szférákból a kijáratok őrizve vannak, olyanok mint valamiféle lyukak, hasadékok, amelyeken kijutni csak különleges esetekben lehet.

Olyan a szellemvilág, mint egy sziklák közötti völgy. A mennyei társaságokhoz vezető kapuk csak azok előtt válnak láthatóvá, akiket a mennyre elkészítettek. A szellemvilágból valamennyi társasághoz vezet egy bejárat. A pokolhoz vezető kapuk szintén csak azoknak tűnnek fel, akiknek oda bemenniük kell. Olyanok, mint sötét barlangok.[1][6]

Minden egyes ember két ajtó közt választhat, ugyanis két út van, amely az ember értelmes eszéhez vezet. Egy felső vagy benső út, , amelyen az Úrtól való jó és igaz behatol, és egy alsó vagy külső út, amelyen a gonosz és hamis hatol be. Maga az értelmes ész, amelyhez e két út vezet, középen fekszik. „

Az emberszellem az elhaláskor után még egy kis ideig a testben marad, a szív teljes megnyugvásáig. Mihelyt a szív mozgása megszűnik, az ember felébresztetik. Ez az emberszellem testből való kivezetése és a szellemvilágba való bevezetése. ... Hogy a felébresztés hogyan történik, aztnekem nemcsak megmondták, hanem élő példa által megmutatták. A tapasztalat magamon történt. A testi érzékek tekintetében az érzéstelenség állapotában voltam, s így csaknem a halál állapotában. A benső élet a gondolkozással együtt mégis változatlan maradt. Azt vettem észre, hogy a test lélegzése teljesen megszűnt, holott a benső légzés, mely a szellem lélegzése összekapcsolódott a test gyenge lélegzésével. 

A szívverés tekintetében a mennyei birodalommal közösség következett be, mert az ember szívének ez a birodalom felel meg. Angyalok is megjelentek, néhányan a távolban, kettő a fejhez közel. Ebben az állapotban néhány óráig voltam. Balzsamos illatot is éreztem. Ha mennyei angyalok vannak jelen, akkor más szellemek nem tudnak közeledni. Így tartják vissza a gonosz szellemeket is. Az angyalok a fejnél ülnek és csendesen várnak. Gondolatokat közvetítettek felém, amelyeket megértettem, ebből az angyalok tudják, hogy az ember szelleme olyan állapotban van, amikor már a testből kivezethető Gondolataikat úgy közölték velem, hogy az arcomba tekintettek, mert a mennyben a gondolatok közlése így történik. Azt mondták nekem, hogy az ember szellemét a testtől való elváláskor gondolataiban olyan sokáig tartják meg, amíg azokhoz a gondolatokhoz vissza nem tér, amelyek azokból a hajlamokból erednek, amelyek nála a világban az általános és uralkodó hajlamok voltak. 

Amikor az ember odaát felébred, világosságot vagy homályosságot lát, ez különböző módon történik a viszonyok szerint. Ezután azt éreztem, mintha az „arcból valamit kifejtenének”, majd szellemi gondolkodás adatott nekem. Az arcból kifejtés jelképezi, hogy a természeti gondolkodásból a szellemibe kerültem. Az angyalok ekkor arra törekednek, hogy a felébresztettből csak szeretetre való vágy áradjon, és mondják neki, hogy ő szellem. Mindenféle szolgálatot teljesítenek neki, és megtanítják azokra a dolgokra, amik a másik világon vannak. Ha nem olyan szellem, aki tanulni akar, akkor elvágyik ettől a társaságtól. Nem az angyalok hagyják el, hanem ő az angyalokat, hisz az angyalok semmit nem kívánnak annyira, minthogy a mennybe emelhessék. Ez számukra a legnagyobb élvezet. Ha azonban a szellem földi élete olyan volt, hogy a jók társaságába lenni nem tudott, akkor ezektől is elkívánkozik és ez addig ismétlődik, míg olyanokkal nem társul, akik a világban folytatott életével teljesen megegyeznek.[2][9] Ezeknél találja meg és folytatja életét. ...

Némelyekkel elköltözésük után 3 nappal beszéltem, és néhány olyannal is, akiket a világban ismertem. Igen csodálkoztak azon, hogy míg testben éltek nem hittek ebben a világban, de leginkább azon csodálkoztak, hogy az egyházon belül majdnem mindenki ilyen hitetlenségben van. ...

Három állapot van, amelyet halála után az ember, mielőtt a mennybe vagy a pokolba jut, átél. Azelső saját külsőjének az állapota, a második a bensője állapota, a harmadik az előkészítés. Vannak, akik azonnal a mennybe emeltetnek, akik már evilági életükben újjászülettek, a mennyre már e világban elkészültek. Láttam néhány olyant, akik a bensőjükben gonoszok, és a külsőjükben látszat szerint jók voltak. A szellemvilágtól elkülöníttettek, és tüstént a „pokolra” kerültek. Mindezek azonban kevesek azokhoz képest, akik a szellemvilágban tartatnak.

 

 

 

 

 

 

„Minden haldokló embernek segítséget kell nyújtani abban, hogy ne féljenek a meghalástól. Előtte tudniuk kell, hogy mi fog történni velük a haldoklás ideje alatt, és mi fog történni a meghalás után.
Amikor a földi "száműzetés" véget ér, eljön a halál órája. A haldoklás előtti órában az utolsó kenet során a test hét energiaközpontját, amelyek az életfontosságú szerveket tartalmazzák, azért kenik meg, hogy segítsenek a haldoklónak energiát meríteni ezekből a szervekből, hogy felkészülhessen a teljes eltávozásra az "ezüstzsinóron" át. (Az ezüstzsinór egy vezeték, amely a fizikai testet éteri alakmásához köti.) A halott feloldozásának szertartását azért hozták létre, hogy az ezüstzsinór biztosan elszakadjon, és minden éteri anyag eltávozzon a testből.
Annyi mindent meg lehet tenni, hogy a halál folyamata könnyebb legyen! Nyomást gyakorolni bizonyos idegközpontokra. Egyes hangszínek megszólaltatása, bizonyos fények alkalmazása, mantrák halk kántálása, illatos füstölgők elégetése. Mindez arra való, hogy segítsen a haldoklónak érzékeit a távozásra összpontosítani.

Amikor elérkezik a pillanat, asztrális felhőben ködszerű árnyak veszik körül a haldoklót. Túlvilági orvosok jelennek meg, hogy segítsenek a haldoklónak.
Az egyik áttetsző alak a haldokló fejéhez áll és távolító delejes vonásokat ad. A másik áttetsző alak ezüstösen szikrázó fonalcsomót emel ki a melléből, amit meglazít, ránt egyet a fonalon, a fizikai testből egy másik pávaszemű test emelkedik ki. A pávaszemű testnek látható a feje, a karja, a törzse, végül a lábak.
Az asztrális test vízszintesen lebeg a földi test felett. A fényes ezüstfonál a lelki testet összeköti a fizikai testtel. Mikor a lélek kiemelkedik, az anyagi test mozdulatlanul fekszik, az élet legkisebb jele nélkül. Elveszti eszméletét a haldokló, ahogy szoktuk mondani. Ha visszatért a haldokló, görcsös rándulások futnak át rajta. A túlvilági orvos elvágja az ezüstfonalat (életfonal), a haldokló megrándul, álla leesik, szeme felakad, azután élettelenül nyúl ki az ágyon. A túlvilági környezet eltávozik, a lelket a szellemi fejlettségtől függően irányítják, viszik a szférák birodalmába.

Az itt maradt anyagi testet három napon belül el kell égetni. Hasznosabb a hamvasztás, mint a temetés, mert felszabadítja az eltávozottat egy kötődés alól, amely hajlamossá teszi, hogy fizikai teste közelében maradjon. Szélsőséges esetekben, amikor még a halál után is gondot okoz elvágni a köteléket, a hamvasztás azonnal megteszi.
Miután az asztráltesttől megszabadultunk, a hamvasztás gyorsan megsemmisíti, ahelyett, hogy lassan oszlana a testtel együtt, amely fölött lebeg. Az ember nem könnyen felejti el a testét. Látni akarja azt a valamit, amiről egykor azt hitte, hogy azonos vele. Ez a vágy rögeszméjévé válhat. Ezért olyan fontos a hamvasztás.

 

Az emberek hozzáállása a halottakhoz alapvetően fontos. Mivel a halottak tudata nagyon érzékeny a benyomásokra, a hátrahagyottak érzelmei nagyon erős hatást tudnak rájuk gyakorolni. Az erős fájdalom rezgést kelt, ami valóságos fájdalmat okoz az eltávozottaknak és visszatartja a továbbfejlődéstől. Tulajdonképpen szerencsétlenség, hogy a halottakat elsiratják, mert ezzel megnehezítik alkalmazkodásukat a másvilághoz.
A halottnak szüksége van az éteri alak más levedléseihez, maga mögött kell, hogy hagyja ezt a héjat, hogy a szellemi, vagy asztrál teste tovább fejlődhessen.
A temetési szertartás eredetileg a békés eltávozás eszköze volt, és nem a bánat rituáléja.
A halál, a tudat központjának áthelyezése a fizikai világból a mentálisba - a magasabb hullámhosszra hangolódás.

Miután az emberi élet nagyon nehezen megszerezhető kincs, sok munka van a létrejöttében a szellemvilág részéről, komoly büntetést az eldobása.

A HKÉ élményesek egy része nagyon negatív élményről számol be, bár érdekes módon vannak normál élmények is. Megkülönböztethető az öngyilkosok között is a megszállottság alatt történő öngyilkosság, vagy valamely más külső hatás által.

Megoldatlan probléma esetében az öngyilkos hasonló problémával fog új életében szembesülni, de a visszaszületésének időpontja teljesen kiszámíthatatlan. Lehet szinte azonnal, de lehet pár száz év is. Az öngyilkosok külön szellemi szférában tartózkodnak szellemi éltükben – pokol szféra, az 1.szféra alsó szintje!

 

Belső szellemi munka: Tanulás, mások tanítása, érkezők fogadása – segítése, leszületések megtervezésének segítése, - előkészítése. Természettörvény megismerése és megtapasztalása, esetleges leszületés megtervezése.

Alacsony dimenzióban például a szellemek szinte „iskolapadban” ülnek és tanulnak a magasabb szinten álló földi emberektől! (pl.- a mai előadás)

Az igaz szellemvilág a munkájával szinte egybefonódik a földön szolgáló, tanuló ember – szellemek munkájával. (Éjjel például kiértékelésre kerül a földi élet, és finomítások történnek, amikre törvényszerűen nem szabad emlékezni)

 

Külső szellemi munka: köztes lét lelkeinek megmentése, fizikai világ segítése (őrszellemek, segítő szellemek – sugallatok, sorsok alakítása, élethelyzetek megoldása közösen a többi vigyázó szellemmel - „kisbohócok”, stb…)

 

Nagyon fontos, hogy a szellemek rájönnek, hogy sugallatokkal tudják befolyásolni életünket, be tudnak avatkozni. Aki alacsony szinten áll, az veszekedéseket, rossz tetteket, cselekedeteket sugall, később, amikor szellemi tisztasága magasabb fokozatra ér, akkor a jó szolgálatába állítja erőit. Ilyenkor jönnek az építő, segítő ötletek, „véletlenszerű” megmenekülések stb…

 

 

Az őrangyal géniusza, mint a Gondviselés által kijelölt szellemi hatalom - a reá bízott körzeten belül - mindenkinek sorsát isteni bölcsességgel, szeretettel és kozmikus hatalommal irányítja és ellenőrzi, akár tetszik ez nekünk, akár nem, akár tudomást szerzünk erről, akár nem, akár elzárkózunk előle, akár együttműködünk vele, akár követjük lelkiismeretünk szavát, akár nem! A szellemi vezetés kegyelmi ténye alól sem kibújni, sem kicsúszni nem lehet! Ez nem volna szellemi érdekünk, sőt, egyenesen vesztünkre volna, mert a szellemi vezetés szabad akaratunkat igen messzemenő módon tiszteletben tartja, egyetlen célt szolgál, hogy minket, - a magasrendű elvektől elhajolt, a diadalmas szellemi életkörzetekből kiesett szellem-lényeket, szellemi moslékon tengődő tékozló fiúkat - visszavezessen a mennyei szférákba, a felfoghatatlanul boldogító létállapotokba!

Ha valaki ezekről nem akar tudni, és az evangéliumi elveket figyelmen kívül hagyva, következetesen alacsonyabbrendű elveket követ, saját érdeke ellen cselekszik! A felső szellemi vezetés végül is erősebb szenvedtető eszközökhöz lesz kénytelen nyúlni, hogy észretérítse, és a magasabbrendű létállapotokba visszavezethesse!

Az őrangyal géniusz megbízatása alá tartozik körzetében az egész ember-, állat-, növény- és ásványvilág sokmilliárd egyedének felépítése és vezérlése, az utolsó sejtekig tudatos ellenőrzése, és ezen egyedek fizikai, fluidáris és szellemi irányítása. Az utolsó sejtekig tudatos irányítás! Emberileg elképzelhetetlen, diadalmas élet!

  Az őrangyalok seregei a még hatalmasabb őrszellem irányítása alatt működnek. Felülről kapják a magasabb szellemi irányítást, és egymáshoz kapcsolódva adják tovább az embereknek a magasabbrendű hatásokat!

Ami fényt, világosságot, szeretetet, erőt a szellem felülről, a magasabb szférákból kap, azt a vele azonos fokozatúakkal egybekapcsolódva, lefelé tovább kell sugároznia az alacsonyabb szférákba, hogy így a szeretet egyetemes törvénye által a legmélyebben lévő szférák szellemei is emelkedni tudjanak!

Az őrszellem, bölcsességének és szeretetének sugárzásában nemcsak többszázezres ember tömegeket vezet, hanem a hozzá tartozó egész fizikai és szellemvilágot is!

Az őrszellem géniuszának hatókörzetébe tartozik, "fénykúpjában" az egész ásvány-, növény-, állat-, ember-, és szellemvilág fizikai, fluidáris és szellemi vezetése, bölcsességgel, szeretettel és erővel való elárasztása. Az utolsó molekulákig, gondolatgyökökig való tudatos

A krisztusi boldogságokkal telített, mérhetetlenül hatalmas őrszellemek, a még krisztusibb szellemlények, egy-egy nemzeti géniusz irányítása alatt töltik be feladataikat!

Amint Pál apostol mondja: Mindnyájan ugyanazon képmássá, krisztusi képmássá fogunk alakulni, dicsőségről-dicsőségre!

A nemzeti géniusz fénysugarában már százmilliós embercsoportok, nemzetek, birodalmak haladnak a fejlődés útján, a hozzá tartozó fizikai és -szellemvilág teljességével!

A fizikai, fluidáris és szellemi atomokig, vagyis gondolat-gyökökig - tudatos az ellenőrzés és vezetés!

Ebben a léptékben már ábrázolhatatlanul kicsivé váltak a százmilliós embertömegek, odaragadva a fizikai síkhoz, az anyaghoz! Közvetlenül szemlélhetjük, hogy milyen kicsivé zsugorodik az anyagi élet a szellemi életkörzetekkel szemben!

A fizikai síkon vezérelt százmilliós embertömegek és szellemi szférák fölött lebeg az őrangyalok vezérlő serege!

Az őrangyalok serege felett látjuk az ezeket irányító, még magasabb őrszellemek hálózatát! És mindezeket szellemben és erőben összefogva, egységesen irányítja az ábrázolt legmagasabbrendű szellem: a nemzeti géniusz! Tehát közvetlenül látjuk, hogy a Gondviselés milyen csodálatos kiépítettséggel őrködik a szférák és az emberiség vezetésén! Azonban ez még mindig nem az egész Földre kiterjedő, átfogó vezetés, csak egyes nemzetek, és a hozzákapcsolt szférák szellemi vezetése!

Látjuk, hogy az előzőleg szemlélt, különböző fokozatú géniuszok hierarchiája milyen tökéletes terv szerint tartja szellemi vezetése alatt az egész Földet, az egész égitestet, összes szellemi szféráival együtt!

Látjuk, hogy a fizikai síkon mozgó emberi élet a fizikai sík vonalához, a föld felszínéhez, az anyaghoz tapadt. Az anyaghoz tapadt emberek milliárdjai - öt milliárd ember, az egész emberiség! - sőt, az alsó hat szellemi szféra is, melyből a testetöltések történnek, - a rajzon ábrázolhatatlanul kicsivé zsugorodtak össze, a Földet és szféráit vezérlő géniuszok arányai mellett!

Ezeket szemlélve kezdjük megsejteni, hogy a szellemi erő és hatalom milyen grandiózus aránya bontakozik ki a mind magasabbrendű szellemi életkörzetekben, a krisztusi elvekkel azonosuló, krisztusi boldogsággal telített géniuszoknál!

A rajzot szemlélve megnyugtató módon megbizonyosodunk arról, hogy a Gondviselés abszolút értelemben biztosítja az egész emberiség, és az összes szférák fejlődését!

Ez a szellemi vezetés védi a Földet és összes szféráit, egyrészt minden kívülről jövő, veszélyes kozmikus hatás ellen, másrészt megakadályozza minden földi, anyagi törekvésnek a kozmikus terekbe való kihatolását! Gondoljunk Madách: Az ember tragédiájának űrjelenetére! Ez a csodálatos szellemi vezetés nem csak a szellemi szférákat és a fizikai síkon való, testetöltött életet vezeti, hanem ellenőrzése alatt tartja a föld mélyébe süllyedt, a legmélyebbre bukott életet is! Mert ne feledjük el, - a táblák sorozatán át szemléltük - hogy ha a szellem mind jobban eltávolodik az isteni akarattal való együttműködéstől, a szellem erői állandóan sűrűsödnek, - anyaggá tömörülnek! - és a szellem mozgása a folyton sűrűsödő, szilárduló erőkben mind nehezebb lesz, mind sűrűbb, szennyesebb szférába jut! Míg végül, az ellentét elvébe való belemerevedéssel a föld mélyébe süllyed! Bekövetkezik a szellem éjszakája, melyben - Krisztus szerint - senki sem munkálkodhatik! Tehát bekövetkezik a krisztusi elvektől legmesszebb távolodott szellemállapot, a Föld mélyébe, - egy örökkévalóságra anyagba merevedett állapot, a szellem éjszakája, az ú.n. "örök kárhozat", - melyben, az Úr szerint, senki sem munkálkodhat!

A Föld mélyében befelé a hőmérséklet fokozatosan emelkedik, a nyomás pedig mind nagyobb erővel tömöríti az anyagot! A Föld legmélyén hárommillió atmoszféra nyomás van, és kétmillió Celsius fok! Ebben a minden képzeletet felülmúló állapotban minden anyagszerkezet megváltozik - mondják a fizikusok. Az atomok elektronjai és protonjai irtózatos feszülések között összetolódnak, és a kárhozatba süllyedt szellemekből gonosz elveik atomilag kilazulnak! 

Az isteni tervben ezek a mindent felőrlő állapotok semmi más célt nem szolgálnak, mint azt, hogy a gonosz elveikkel eggyé vált szellemlényekből a szellemi salak atomilag kilazulhasson, és egy örökkévalósági ciklus leforgása után ezek újra fejlődhessenek!

Mindez az égitest szellemi fejlődését vezető géniuszok irányításával történik. Látjuk, hogy a mind hatalmasabb vezérlő géniuszok szellemi szeretetük hatósugaraival mind mélyebbre hatolnak a föld belsejébe, hogy a föld mélyében anyagba merevedett szellemeket élettel árasszák el, és szeretetük erejével kioldva azokat az anyag béklyóiból, a fizikai sík felszínére hozzák, ismét fejlődési lehetőséget nyújtva nekik!

Négy és fél milliárd, pontosan 4.600 millió! évig tartott anyagba merevedett erőinknek - a Föld anyagának - oldása, életre ébresztése, és 4.600 millió év után, 3 millió évvel ezelőtt, minket is innen emelt ki a kegyelem!

Az őrangyalok szellemi tekintete viszonylag kis mértékig tud a fizikai sík alá hatolni. Az őrszellemek tekintete, szeretetük ereje már sokkal mélyebbre hatol, ezt vizuálisan láthatjuk, míg a nemzeti géniuszok szellemi tekintetükkel, szeretetük fénysugarával, a legbelső magma kivételével - már áthatják a Föld mélyeit!

A fizikai és szellemi törvények beteljesedésének abszolút garanciája! Emberileg elképzelhetetlenül kiteljesült, diadalmas élet! Ez a dicső életkörzet, mely Isten fényében él és működik, az isteni bölcsesség, szeretet és erő emberileg felfoghatatlan mértékét birtokolja! Amint a Névtelen Szellem mondja:

Egy szellem, aki erőben, ragyogásban, képességben határtalan - mérhetetlen hatalmat jelent a Teremtettségben! Hogy a Föld, összes szféráival hogyan aránylik a Föld vezérlő géniuszának lényéhez, - gömbjéhez - ezt mi, emberek nem tudjuk!

A Föld vezérlő géniuszának lénye a Földhöz viszonyítva sokkal nagyobb! Látjuk, hogy lényében, - szellemi tudatában - a Föld és szférái kisebb teret foglalnak el, szellemi tudatát és erőit nem köti le oly mértékben, tehát szellemi tudatának sokkal nagyobb hányadával tud magasabb irányba fordulni! Mert ne felejtsük el, hogy a vezérlő géniuszok szellemi tudatuknak csak kisebbik részét foglalkoztatják a rájuk bízott, alacsonyabb fokozatú szellemlények vezetésével! Szellemi tudatuk nagyobbik része mindig felfelé, az őket vezető isteni géniuszok felé fordul, és veszi át a még magasabbrendű, üdvözítő hatásokat, isteni irányítást!

„Flower A. Newhouse a XX. század keresztény misztikájának egyik úttörője volt. Gyermekkora óta tisztánlátó képességgel rendelkezett és pontosan emlékezett előbbi inkarnációira. Látta az emberek auráját és a felső világok mestereivel állt kapcsolatban.

Azért születtünk a földi életbe, hogy a saját egónk fölötti uralmat és szellemi kibontakozásunkat fejlesszük, mert a fejlődés gyorsabb a földi lét feszültségei és nehézségei közepette. Minden földi életben egy meghatározott időt töltünk ezen a bolygón, ahonnan a belső világokba térünk vissza, hogy az ismereteink beérett gyümölcsét learassuk. Életünk a fizikai létben gazdagodhat az örök élet tudata által. A halált így örömteli és szükséges változásnak tekintjük. Ha követjük - ha egyáltalán megértjük - Krisztus tanait a szellemi szeretetről és az aktív bizalomról, akkor fel leszünk készülve, ha a távozás időpontja elérkezik. Minden egyénnek naponta kellene gyakorolnia önmaga legyőzését és életét olyan komolyan és nemesen élnie, hogy annak végén nyugodtan mondhassa: "Teljesítettem a feladatot, amit Tőled kaptam".

Baleset, öngyilkosság, vagy egy háború miatt bekövetkezett halál nagyon megrázza nemcsak a fizikai, hanem az asztráltestet is. Egy idő után az asztráltest atomjai visszarendeződnek, de amíg az bekövetkezik, az individuum teljesen vak az új környezetében. Azért imádkozzunk, hogy kiérdemeljük, hogy a fizikai világot békésen hagyjuk el, nem pedig szenvedés, hosszas betegség után, és készek legyünk egy új életformába belépni, amely sokkal finomabb annál, amit hátrahagyunk. Amikor a természetes, és nem erőszakos halál bekövetkezik, egy magas elektromos töltés elszakítja az ezüstfonalat, vagy az elektromos kontaktust, amely a magasabbrendű testeket a fizikai hordozóval összeköti. Egy angyal, vagy arkangyal felügyeli ezt a műveletet.

Számtalan beszámolót ismerünk "földhözkötött" lelkekről. Ezen elbeszélések nagy százaléka félelem és babona által túl is vannak színezve. Az elmebetegeket a földön cellákba zárjuk. Az elszigetelés a magasabb világokban még hangsúlyosabb. Lelkeket, akik gonoszságuk miatt veszélyesek lehetnek, egy hatalmas szellem aurájába zárják be. Minden földhöz ragadt szellemet biztonságosabban őriznek, mint a szellemi tévelygőket a földön. Megközelíthetik a földi embereket, de nem árthatnak nekik! A fizikai testben lévő lélek olykor érzi a másik szellemet és fél, a másikat viszont vonzza a fizikai ember, akivel találkozott. Egyikük sem képes az "erő angyalát" érzékelni, aki védi a fizikai lelket a betolakodótól, a szellemet pedig a saját esztelenségétől, amely a negatívitásából ered. Az ő fejletlen érzékei számára probléma lenne egy ilyen tisztaságot megpillantania.

 

Azok, akik a negyedik dimenzióba léptek, sem nem bölcsebbek, sem nem jobbak, mint amilyenek a harmadikban voltak. Egyetlen tény vált csupán tudatossá számukra - az élet örökkévalósága. Ez a felismerés segíti őket abban, hogy készek legyenek a tanok felvételére, amelyekben fokozatosan részesülni fognak.

 

Nem ajánlatos kontaktust keresni olyanokkal, akik látókörünkből kivonódtak, mert ők még nem eléggé felkészültek ahhoz, hogy nekünk segíthessenek. Minden lelket áldásunkkal kell kísérnünk, akik erre a nagy kalandra indultak, és önzetlen segítséget nyújtanunk az új működési területükhöz.

 

Sokan kíváncsiak a negyedik dimenzióbeli létre. Ott nincs sem meleg, sem hideg, az atmoszféra színpompában ragyog és a dolgok és lények is fényt sugároznak magukból. Ennek a sík lakói elektromos energiából élnek, amelyet úgy vesznek föl, mint a növény a levegőt. Annak dacára, hogy ruházkodásra nincs szükség, a lények nem tudnak szokásaiktól megszabadulni. Ruhák és lakások az ezekre való erős koncentráció útján teremtődnek. Ahogyan a földön lakóhelyek elpusztulnak és szétesnek, ugyanúgy történik a negyedik dimenzió házaival és templomaival is. A gondolat, amely teremtette őket, nem örök és így az ő létük sem örök. Minél magasabb a belső világok szintje, annál kevesebb a díszítő elem az épületeken.
Az asztrál világ, a mi negyedik dimenziónk, két birodalomra van felosztva, és minden ember a halála után abba lép be, amelyre szüksége van. Szín és zene képezik ennek a dimenziónak az eleven erejét. Az asztrál sík alacsonyabb régiójában az atmoszféra réz-színű. Minél magasabbra jutunk, annál ragyogóbbak és intenzívebbek a színek. A színspektrum minden színe, de sok új árnyalat is megtalálható. A magasabb asztrál régiók finom árnyalatokkal ragyognak, ahol a kék, a béke színe dominál.
A felszabadult lelket a halálának helyéről a három tóhoz vezetik. Ezekről a helyekről a Mestertől hallottunk, aki így beszélt: "A halál után az angyalok, akik a lelket a küszöbön átsegítették, a "Tisztulás tavá"-hoz viszik. Ezután ébred föl és ismeri meg az új világot, amellyel már azonosítja magát. A ti világotokban ezek a vizek oxigénből és hidrogénből tevődnek össze. A mi dimenziókban ezek utóképződmények elemekből és természeti tájakból, amelyek összetevőikben ugyan különböznek a földiektől, de hatásukban ugyanazok." Aki ebbe a tóba belemerül, vagy vizében feléled, átható bizsergést érez, a feltöltődött elemek felélesztik lelki erőit. Ez a tisztító forrás pozitív polaritás által megszabadítja az asztráltestet a feszültségtől és a negatív áramoktól. Az egyéniség, aki ebbe a vízbe merül, szabadságának és új identitásának felismeréséhez jut.”

 

 

Első pillanatra minden ugyanolyan, mint eddig, csak finom különbségek vannak.

Ugyanabban a szobában vagyunk, ugyanazok tárgyak között, csak finomult a látásunk, érzékelésünk. Észreveszzük mások gondolatait, érzéseit.

„Állapotának megértése talán a következőképpen folyik le: látja maga körül a barátait, de csakhamar észreveszi, hogy nem mindig tud kapcsolatba lépni velük. Beszél hozzájuk, de úgy tűnik, nem hallják őt. Megpróbálja megérinteni őket, de nem érzik. Ekkor még mindig bebeszélheti magának, hogy álmodik, s majd újra felébred, mert hiszen álmában tud a barátaival kommunikálni úgy, mint azelőtt. De fokról-fokra rá kell jönnie, hogy meghalt, és akkor rendszerint kényelmetlenül kezdi magát érezni. - Hogy miért? - Újra csak azért, mert olyan pontatlan tanulmányokkal tömték tele a fejét. Miután nézete szerint ez az állapot nem az, amire ortodox módon felkészült, így nem is fogja fel, hogy hol van és hogy mi történt vele. Mint ahogy egy angol tábornok mondta erről a helyzetről: "de ha meghaltam, akkor most hol vagyok??! - Ha a mennyországban, akkor nem tartom sokra. Ha meg a pokolban, akkor ez jobb annál, mint amit vártam!"

 

Az asztráltestben bennmaradnak az érzések, és ezek sok szellemnek komoly szenvedést okoznak.

Mindez már ismert volt a világ számára a klasszikus ókorban. Ezt világosan láthatjuk meg Tantalosz mítoszában, aki szenvedett, mert sohasem olthatta el égő szomját, mivel abban a pillanatban, amikor a víz elérte volna ajkát, az újból visszahúzódott. Sok bűn hoz magával ilyen, és ehhez hasonló, borzasztó eredményt, ha más formában is. Képzeljék csak el a zsugorit, mennyire szenved majd, ha aranyát nem halmozhatja, sőt, azt idegen kezek pazarlóan szétszórják. Vagy gondoljanak csak a féltékenynek a kínjaira, akinek az érzelmei most még erőteljesebbek, mint voltak a földön, de aki tudja, hogy már nem áll módjában közbeavatkozni. - Vagy emlékezzünk a görög mondavilág Sziszüphoszára, aki arra volt kárhoztatva, hogy egy nehéz sziklát görgessen fel a hegyre, s valahányszor már majdnem elérte a csúcsot, a szikla mindig visszagurult. Milyen találóan példázza ez az olyan embert, akinek a földön csak evilági törekvései voltak, egész becsvágyát az öncélú vágyak kovácsolása képezte, aminek egyenes következménye, hogy ezt kell folytatnia az asztrális világban is.

Vannak leckék, melyeket csak a földi életben lehet megtanulni. Minél hamarabb megtanuljuk, annál hamarabb menekülünk meg annak a szükségességétől, hogy egy ugyanolyan korlátozott lehetőségű következő életbe térjünk vissza. Ezért nem merészelhet senki hamarabb véget vetni életének, mint ahogy annak eljött az ideje, bár valójában örülhet, ha elérkezik az időpont, mert beléphet a cselekvés és a munka felfrissülésének az időszakába.

 

A „tisztítótűzben” felismerjük hibáinkat a szenvedés által, és szép lassan letesszük azokat, és a szellemi evolúcióban feljebb léphetünk. Ha sikerül a fizikai síkon ezt már letenni, akkor ezzel meg tudjuk könnyíteni szellemi életünket.

 

 

A földi életében az ember a szenvedélyei és vágyai által asztráltestben kell éljen, és abban kell élnie asztrális létezése folyamán, amely idő jellemének megfelelően boldog vagy nyomorúságos. Most, a tisztítótűz véget ér, mivel az ember alacsonyrendű természete kiégett, és most már csak a magasabb, finomabb gondolatok maradnak meg, azok a nemes és önzetlen aspirációk, amelyeket földi élete alatt árasztott ki. Ezek a gondolatok köréje gyűlnek, és egyfajta burkot képeznek körülötte, amelynek segítségével majd képessé válik abban a finomabb anyagban bizonyos típusú rezgésekre reagálni.

Ezek az őt körülvevő gondolatok azok az erők, amelyeket a mennyország gazdagságából merít, s amelyek mint valami végtelen kiterjedésű tárházban állnak rendelkezésére, amelyből éppen azokat a gondolati erőket merítheti, amelyeket a fizikai és asztrális világban ő maga hozott létre. Vonzódásainak és odaadásának magas színvonala meghozza a gyümölcseit, hiszen minden eddigi önzés a földi vágyak birodalmában maradt.

Mindaddig, amíg az ember tudata a fizikai és az asztrálvilágra van összpontosítva, addig az az energia nem tud rá hatni. Ahogy azonban átmegy a mentális világba, mint készen álló zsilip nyílik ki, és megkezdheti tevékenységét. Ezáltal eleget tesz a tökéletes igazságszolgáltatásnak, mert ha a mi szemszögünk szerint alacsony földi világunkban az önzetlenség nem is érhette el célját, és látszólag minden hiába volt, mégsem vész el soha semmi.

 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az átlagember lelke fejlődési fokozatainak még csak a kezdeténél tart. Az ember megtanulta aránylag könnyen használni a fizikai testét, s még asztrális testében is elég szabadon működik, noha ritkán képes arra, hogy e tevékenység emlékét átvigye fizikai agyába. A mentális teste azonban semmi esetre sem vált lényének hordozójává, mert nem tudja úgy használni, mint az alsóbb testeit, nem képes benne mozogni, utazni, továbbá mentálteste érzékeléseit sem képes a normál módon információk vételére alkalmazni.

Ezért nem is gondolhatjuk, hogy ez a test élénk tevékenységben van vagy képes szabadon mozogni, mint ahogy az az asztrális szinteken történik. Állapota itt főleg a befogadás. Külvilági kapcsolatai rendkívül korlátozottak, mivel azok csak a saját ablakain keresztül jöhetnek létre. Igen magasan fejlett szellemnek, és szinte emberfeletti módon megvilágosodott lénynek kellene lennie annak, aki ezen a síkon teljes képességeit kibontakoztathatná. Teljes tudatossággal kellene rendelkeznie ahhoz, hogy mentális eszközét szabadon használja, ahogyan egy átlagos ember a fizikait, s ezáltal a tudás óriási területei állnának nyitva számára.

 

Említettem már, hogy miképpen veszi az ember körül magát a saját gondolatképeivel. Ezen a szinten tehát magában a gondolatok otthonában vagyunk, s az előbb említett mindkét pontnál ez rendkívül fontos. Itt már élő erők veszik körül az embert, továbbá ennek a szintnek hatalmas angyali lényei, amelyek különböző rendjei rendkívül fogékonyak az ember bizonyos aspirációikra, melyekre készségesen reagálnak is. Az ember gondolatai és vágyai persze azon alapulnak, amit a földi életében előkészített.

 

. Ezen a síkon azonban megvalósul a gondolat, és a csalódás ki van zárva. Ugyanez az igazság érvényes minden gondolat irányzatra úgy, hogy valójában az öröm és tanulás végtelensége van messze azon túl, amit itt lenn véges elménkkel felfogni képesek vagyunk.

 

 

 

Egy halott barát, rokon szelleme egyidőben több helyen is jelen lehet, és figyelemmel kísérheti földi tevékenységünket. Meghalt barátaink képesek a krisztusi szeretet nevében figyelemmel kísérni lépeinket, és segítő üzenetek küldeni a számunkra, ezzel is segítve a szellemcsoport munkálkodását. A segítés nagyban függ meghalt barátaink, szeretetteink

Egó-jától, fejlettségétől.

 

 

 

A legtöbb vallás beszél az őrangyalokról, akik szükségben és gondban mellettünk állnak, és ebből a kereszténység sem kivétel. Azt a hihetetlen elképzelést próbálja elhitetni velük, hogy a Mindenható állandóan és szeszélyesen beavatkozik saját törvényeibe és határozataiba, és ezt méghozzá a teremtményeinek kifejezett kérése nyomán teszi, feltételezve ezzel, hogy ők jobban tudják, hogy mi a jó számukra. Ha ezt valaha is elhinnénk, akkor lehetetlen nem arra következtetni, hogy ilyen beavatkozás igazságtalan és részrehajló volna.

A teozófiában nincsenek effajta gondolatok, mert mi egy tökéletes isteni igazságban hiszünk, és felismerjük, hogy az ilyen beavatkozás csak akkor lehetséges, ha az illető az ilyen segítséget megérdemli. Akkor is csak közvetítés által, soha sem közvetlen isteni beavatkozás részeként. Nagyon sokan tudják közülünk, egyrészt tanulmányok, másrészt személyes tapasztalataik révén, hogy az emberitől fel, egészen az isteniig milyen sok lépcsőfok van. A régi hit az angyalokban vagy az arkangyalokban igazolást nyer azon tény által is, hogy ahogyan az emberiség alatt is van sok életbirodalom, ugyanúgy vannak magasabb fejlődési birodalmak felette is. Felettünk először is ott van az angyalok vagy dévák hatalmas országa, amely körülbelül annyival magasabban áll felettünk, mint mi az állatvilág felett. Az angyalok felett pedig mindjárt ott van az a fejlődési fokozat, amelyet arkangyalok, azaz Dhyan Chonok néven ismerünk, noha az elnevezések teljesen mellékesek. És így tovább megy fel a lépcső egészen Isten lábaihoz. Istentől a lábunk alatti porig minden fokozatos élet, hosszú létra, s abból az ember csak egy fokozat. Sok ilyen fokozat van alattunk, felettünk és közöttünk, és mindegyiket élőlények foglalják el. Valóban helytelen volt azt képzelni, hogy mi képezzük a fejlődés legmagasabb formáját, mi vagyunk a legtökéletesebb megnyilvánulás. Ha itt és ott, újra és újra, magasabbrendű ember jelenik meg köztünk, úgy ez a mi következő fejlődési fokunkra utal, és példakép is, melyhez hasonulni igyekszünk. Emberek, mint Krisztus, Buddha és sok más tanító, nagyszerű példaképek, akik felé törekedhetünk még akkor is, ha ebben a pillanatban is végtelen távolságban érezzük őket magunktól.

Amennyiben különleges beavatkozás történik az ember életébe, tekinthetjük-e az angyalokat, mint közvetítőket? - Néha talán igen, de csak nagyon ritkán. Ezeknek a magasabban fejlett lényeknek saját munkájukat kell véghezvinniük, mely a helyzetüknél fogva hatalmas világtervekkel függ össze, ezért alig van módjukban tudomásul venni a mi dolgainkat, vagy abba beavatkozni. Tudatlanságában az ember olyan rendkívül beképzelt, hogy azt hiszi, a világmindenség minden hatalma őt őrzi, s amint saját dőresége vagy tudatlansága miatt bajba kerül, azonnal az ő segítségére sietnek. Közben teljesen elfelejti, hogy ő, a neki alárendelt birodalmak számára nem szerepel áldást osztó előrelátóként, s hogy még megszokott útjáról sem hajlandó letérni, hogy pl. egy állaton segítsen. Néha inkább a hagyományos ördög szerepét vállalja, és féktelen rombolást visz véghez ártatlan és jóindulatú életük ellen csak azért, hogy kegyetlenségig lealacsonyodott vágyait kielégítse, és még ezt nevezi sportnak! Gyakran tart fogságban állatokat, és bizonyos mértékig gondoskodik is róluk, de csak azért, hogy jobban kiszolgálják őt és nem azért, hogy fejlődésüket elősegítse. Hogyan várhatja ezek után, hogy a felette álló lények legyenek vele annyira jók és törődjenek vele, mikor annyira távol van attól, hogy az ő alatta állókról messzemenően gondoskodjék? Elképzelhető, hogy az angyalok birodalma csak a saját dolgaival törődik, és rólunk annyi tudomást sem vesz, mint mi a fán ülő verebekről. Előfordul azért, hogy egy angyal felfigyel valamilyen emberi nehézségre, vagy gondra, és részvététől irányítva megkísérel segíteni éppen úgy, ahogy mi is segítünk egy bajbajutott állaton.

Mélyebb belátása azonban megértteti az angyallal, hogy egy ilyen közbelépés, ebben a fejlődési szakaszban, az esetek túlnyomó többségében inkább árt, mint használ. Az ősidőkben, amikor közülünk még senki sem volt képes tanítóként működni, gyakran észrevették elődeink, hogy emberfeletti segítséget kaptak, de most mikor már a gyerekcipőből kinőttünk, valószínűleg képesek kell legyünk arra, hogy saját magunk közül szolgáltassunk vezetőket és segítőket.

Létezik még egy kevéssé ismert birodalom is a természetben. Ez a tündérek és a természetszellemek világa. Itt is megőrzött a néphit olyan teremtményeket, melyek a tudomány számára ismeretlenek. Még ma is említik őket olyan nevek alatt, hogy koboldok, törpék, bokkányok, najádok, szilfidek stb. Kevés olyan ország van, melynek népmeséiben ne szerepelnének ilyen lények. Ezek asztrális vagy éterikus testtel rendelkeznek, s ezért néhány ritka esetet leszámítva láthatatlanok is az ember számára. De inkább elkerülik az emberek jelenlétét és szomszédságát, mert taszítják őket a szenvedélyek, a vad kitörések, a mohóság, s ezek miatt az emberi tulajdonságok miatt inkább magányos helyeken tartózkodnak. Hegyi pásztorok vagy a természetben élők észlelik néha őket, akik távol élnek az emberek nyüzsgésétől előfordul, hogy egy ilyen lény vonzódást érez egy-egy ember iránt, és vállalja a segítő szolgálatot, mint ahogy ezt a német történelem mondái, és a skót fennsík népmeséi hirdetik. Szabályszerűen azonban alig várható el értelmes segítségnyújtás ezen lények részéről.

Kétféle osztálya van azoknak, akik bele tudnak nyúlni emberi ügyeinkbe, és ezek mindkét esetben olyan emberek, mint mi magunk, akik egy olyan fejlődési fokon állnak, mely nincs nagyon messze a miénktől. Ezeknek egyik osztálya azokból áll, akiket mi halottaknak nevezünk. Azt hisszük, hogy ők tőlünk nagyon messze tartózkodnak, de ez tévedés, ők nagyon közel vannak hozzánk. Ha ők új életformájukban a mi fizikai testünket rendszerint nem is láthatják, látják asztráltestünket, és ezen keresztül ismerik minden érzésünket. Tudják, mikor vagyunk gondban, mikor van segítségre szükségünk stb., s néha abban a helyzetben vannak, hogy tudnak is nekünk segíteni. Itt tehát jelentős számú segítőtársunk van, akik készen állnak arra, hogy alkalomadtán életünkbe beleszóljanak.

A másik osztályba azok a láthatatlan segítők sorolhatók, akik már e-világi életükben is tudnak az asztrál-szinten működni. Egyszerűbb lenne ezt úgy kifejezni, hogy mialatt még fizikai testükben vannak, mert ebben az esetben nevetségesen hatna az élő vagy holt kifejezést használni, az ő esetükben ez hamisan is csengene. Ugyanis mi, akik ebben a fizikai testbe mintegy bezárva, a föld visszataszító ködjeibe burkolva, vakká téve aziránt a csodálatos fény iránt, amely ránk sugároz, mi vagyunk az igazi halottak, és nem azok, akik a hús terhét lerakva erőben és ragyogva léteznek, sokkal teljesítőképesebben, mint mi.

Gyakran segítenek, mind az élőkön, mind a holtakon, de figyelembe kell vennünk, hogy csak bizonyos körülmények között tudnak hatni. - Ha valaki kap ilyen erőket, az ilyen képzést csak korlátozottan használhatja. Soha nem veheti igénybe önző célokra, - nem mutathatja be erejét úgy miként azt a spiritiszta szeánszokon nevezik, bizonyságtételként kíváncsiság kielégítésére, nem használhatja mások ügyeibe való hívatlan beavatkozásokra, - és sohasem tehet olyat, ami a fizikai világban jelenség jellegű lenne. Megtehetné, ha úgy döntene, hogy egy holtnak üzenetet vigyen vagy élőnek a holt válaszát továbbítsa, - ha ez a Mester különleges tudásával történne. - Ezek a láthatatlan segítők tehát nem képezhetnek láthatatlan detektív-irodát, - sem pedig asztrális tájékoztató központot, - mindössze nyugodtan és egyszerűen végezhetik a rájuk bízott feladatokat.

 

Nagyon sokféle módon segíthetünk a holtaknak. Először is a legtöbbűket fel kell világosítani arról az új világról, amelyben tartózkodnak. Valójában ezt a vallásuknak kellett volna megtennie. Megmagyarázni, hogy mi vár rájuk, hogyan élhetnek tovább az új körülmények között, de a legtöbb esetben sajnos semmi ilyen nem történik. Ezért érzi magát a legtöbb halott roppant levertnek az új körülmények között, sokan pedig tényleg riadalomban vannak. Vigaszra és megnyugtatásra van szükségük, mert azokkal a gondolatformákkal találkoznak, melyeket ők és a hozzájuk hasonlók évszázadokon át hoztak létre olyanokat, mint valamiféle dühös és kegyetlen istenség vagy valamilyen személyes ördög. Akkor sajnálnivaló rémületbe esnek, amely nemcsak rossz számukra, hanem gátolja is a fejlődésüket, valamint segítőjüknek sok idejét és fáradtságát veszik igénybe, amíg ésszerűbb elmeállapotba kerülnek.

Szeretettel kell irányukba fordulni, ha kell fel kell világosítani őket a helyzetükről.

A földi dolgainkat úgy kell alakítani, hogy ne okozunk nekik szenvedést, jó érzéssel menjenek el, nem szabad őket itt tartani!

 

 

 

Különböző szférákból történnek a testetöltések. Az alsóbb szférákból azért, hogy hibáinkat, alacsonyrendű tulajdonságainkat levethessük, a felsőbb szférákból pedig azért, hogy e szellemek az evangéliumi igazságokról tanúságot tegyenek. Gondoljunk Gandhira, Assisi Szent Ferencre, vagy Tereza anyára. Tanítás és tanulás, erkölcsi példaadás és javulás, ez a kegyelmi élet, a fizikai élet célja a Földön.

Tehát különböző szellemi fokozatú, különböző szférabeli szellemek öltenek testet a fizikai síkon, ezért tapasztalunk az emberek között óriási különbségeket életvitelben, világnézetben, erkölcsi felfogásban, életcélokban. Inkarnációink értelme a következő: A Gondviselés alkalmat nyújt nekünk, mélyre került szellemeknek, hogy szellemileg emelkedhessünk, az anyag szeretetéből kiemelkedhessünk. Mert ez az önzővé, anyagiassá vált szellemeknek a szférákban lehetetlen.

Először azért, hogy a különböző szférabeli szellemek közötti óriási különbségek a földi élet tartamára felfüggesztést nyerjenek. Az Isteni Kegyelem a mélyre bukott szellemek torz megjelenését a földi tartózkodás idejére felfüggeszti. Elfogadható külsőt - emberi testet - ad nekik, hogy a társadalom befogadja őket és javulhassanak. Mert különben olyan csúf és riasztó külsejük lenne, hogy a társadalom visszautasítaná velük a kapcsolatot.

 A magasabb szférákból testetöltő szellemeknél a helyzet fordított: ők a sugárzó megjelenésüket rakják le és felveszik az "egyenruhát", az emberi testet, és így az emberi élet tartamára hasonlókká válnak az alacsonyabb fokozatúakhoz.

Másodszor - azért adja Isten kegyelme az emberi életet, mert a fizikai síkon az egymással ellentétben lévőknek szeretetben fel kell oldódniuk és egymásért dolgozva szellemileg fejlődniük. Tehát mit tesz Isten bölcsessége az emberi élet megadásával? A múltat lefedi és az egymással harcban lévőket rokoni-családi kapcsolatokba hozva, megkönnyíti a szeretetben való feloldódást. Ha a múltat nem takarná le az Isteni Kegyelem és a családi kapcsolatokban emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bűnökre, a szeretetben való kiegyenlítődés lehetetlenné válna! Gondoljunk arra, hogy a börtönviseltek, bűnözők milyen megbélyegzettek maradnak a társadalom előtt. Irtózatos zavarok keletkeznének, ha emlékeznénk az egymás ellen elkövetett régi bűneinkre.